Mindennapok az albérletben lakótársakkal

Amikor együtt élünk másokkal, legyen szó családról, barátokról vagy idegenekről, akarva-akaratlanul kialakulhatnak feszültségek. Mások vagyunk, mások a szokásaink és az igényeink, ezért ez mondhatni természetes dolog.

Ebben a cikkünkben összegyűjtöttünk néhány olyan dolgot, amiket ha átbeszélünk lakótársainkkal, feloldhatjuk és megérhetjük különbözőségeinket. Kezdjük is a sort magunkkal. 

Saját szokásaink

A gördülékeny együtt lakás egyik fontos eleme, hogy mi is ismerjük saját magunkat. Tudjuk, hogy milyen berögzült szokásink vannak, mik azok a dolgok, amiket szeretünk, vagy amiket nem tudunk elviselni. Ilyenek lehetnek például:

• korán kelők vagyunk vagy későn,
• hangosan szeretjük hallgatni a zenét, vagy inkább fülhallgató pártiak vagyunk,
• milyen a reggeli és az esti rutinunk (abból sok probléma adódhat, ha reggel a 7-8 óra között bezárkózunk a fürdőszobába és ott készülődünk, amíg a többiek nem tudják használni a helyiséget),
• elmosogatunk magunk után a dolgunk végeztével, vagy szeretünk várni addig, amíg összegyűlik egy nagyobb adag mosatlan.

Ezek mind apróságnak tűnhetnek, azonban, ha megválaszoljuk magunknak ezeket a kérdéseket, akkor elmondhatjuk őket a többieknek is, így mindenki fel tud készülni arra, hogy mire számíthat tőlünk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek hozzánk kell igazodnia. Az együtt lakás mindig is kompromisszumokra épül. Így számítanunk kell arra, hogy nekünk is változni és változtatni célszerű bizonyos dolgokban.

Emellett előre mutató lehet, ha átgondoljuk, hogy melyek azok a tevékenységeink, amelyek napi elvégzéséhez mindenképpen a közös helyiségeket kell használnunk, és ez alapján alakítjuk a rutinjainkat, hogy azzal a legkevésbé zavarjunk másokat. Nyilvánvalóan egy ragut inkább a konyhában főznénk meg, de lehet, hogy a reggeli sminket meg tudjuk csinálni a saját szobánkban is, vagy a kerékpárunkat tárolhatjuk a szobánkban a nappali helyett. 

A számunkra fontos értékek

Amellett, hogy tisztában kerülünk azzal, hogy mi milyen szokásokkal éljük az életünket, érdemes lehet átgondolnunk azokat az értékeket, amik számunkra kiemelten fontosak. Más szóval, amikkel ha találkozunk, akkor azoktól vérszemet kapunk. Ilyen lehet például:

• a bejárati ajtóban szanaszét hagyott cipők,
• a lefolyóban hagyott hajcsomók,
• vagy a morzsás konyhapult.

És még sok más. Ha ezeket tudjuk, akkor átadhatjuk a többieknek is, illetve nem lepjük meg magunkat sem azzal, ha ilyen helyzettel találkozva hirtelen felkapjuk a vizet.

“Házszabályok”

ÍEgy kisebb önismereti utazást követően rátérhetünk arra, hogy leülünk a többiekkel beszélgetni, és tisztázzuk az úgynevezett “házszabályokat”. Ezek azok a fontos megegyezések, amelyek az együttlakás kereteit tartalmazzák. Ha szeretnénk elkerülni a félreértéseket a jövőre nézve, ezeket akár le is írhatjuk egy papírlapra és kifüggeszthetjük a faliújságra vagy a hűtőre. Ilyen keretek például:

• Közöshelyiségek használata: Ki mikor mire használhatja a közös helyiségeket, milyen állapotban kell azt elhagyni. Kérdés például, hogy szeretnénk-e kerülgetni mások száradó alsóit a nappali közepén vagy szeretnénk-e a vizipipafüstben olvasgatni. 
• Takarítási rend: Ki mikor melyik részét takarítja a közös helyiségeknek. Erre jó példa lehet, hogy ha megállapodunk havonta egy napban, amikor nagytakarítást tartunk, és kiválasztjuk, hogy ki melyik helyiséget takarítja. Valamint azt is észszerű tisztázni, hogy mi az “elvárt higiéniai szint” a lakásban pl. mindenki szedje ki maga után a hajszálakat a lefolyóból, mindenki mosogassa el a konyhai felszereléseket közvetlenül használat után vagy várjuk meg, amíg megtellik a mosogató.

• Vendégek fogadása: Vannak, akik nem szeretik, ha este 10-kor beesnek a lakásukba idegenek vagy vannak olyanok is, akik szívesen elszállásolják ismerőseiket saját szobájukban néhány napra. Ezeket ajánlott előre átbeszélni a lakótársainkkal, illetve jelezhetjük az aktuális helyzetben is, ha vendéget várunk. 
• Kommunikáció formája: Vannak, akik a személyes kommunikáció hívei és vannak, akik inkább online beszélgetnek. Célravezető lehet, ha találunk egy maximum két mindenki által elfogadott formát, ahogyan meg tudjuk beszélni az akut ügyinket.

Mindamellett, hogy ha a fentebb felsorolt dolgokon végig is mentünk, előfordulhatnak konfliktusok, ezek az életünk részei. Ilyen esetekben tanácsos lehet az alábbi pontokat szem előtt tartani:

• Ne kezdjük vitát felindult érzelmi állapotban.
• Akkor adjunk visszajelzést a másiknak, ha mi magunk és a társunk is megfelelő állapotban van hozzá.
• Tartsuk tiszteletben mások határait (ha azt látjuk, hogy lakótársunk jelenleg nincs olyan állapotban, hogy beszélgessünk, esetleg bezárkózott a szobájába, akkor adjunk neki időt).
• Az adott szituációról beszéljünk és kerüljük az általánosításokat pl. “mindig ott hagyod a szemetedet az asztalon” helyett mondjuk azt, hogy “tegnap és ma is én dobtam ki a papírgalacsinjaidat, amelyeket az étkezőasztalon hagytál mielőtt elmentél dolgozni”.

Végül pedig még két hasznos eszközt mutatnánk be, amelyek zökkenőmentesebbé tehetik az együttélésünket. 

1. Tartsunk rendszeres lakógyűlést

Beszéljük meg, hogy rendszeres gyakorisággal (pl. havonta, három havonta, félévente) egyszer leülünk közösen a lakótársainkkal és átbeszéljük az együtt lakás kereteit. Ezzel visszaellenőrizhetjük, hogy mindenki jól érzi-e magát a kis közösségünkben, mindenkinek érthetőek a közösen alkotott szabályok. Ez lehet a helye annak is, hogy átbeszéljük a főbérlő vagy a tulajdonos által kapott új információkat. 

2. Szervezzünk közös programokat a lakótársainkkal

Ez egy jó lehetőség arra, hogy jobban megismerjük egymást. Ez lehet egy társasozás, egy teázás vagy akár a nagytakarítós napunk is. Segíthet, hogy empatikusabbak legyünk a másikkal, ha tudjuk hogy most éppen egy nehéz időszakon megy át, vagy éppen azzal, hogy jobban megismertük egymást, sokkal könnyebben fel tudjuk oldani a köztünk lévő feszültséget.